1. égési folyamatnak fény- és hőjelenségben való megnyilvánulása. ▸ tűzre való

2. égő anyag. ▸ tüzet kér, ad

3. tűzeset, tűzvész. tűz volt a faluban.

4. kat <vezényszóként is:> tüzelés lőfegyverrel. | ágyútűz, puskatűz. | tűzharc. ▸ két tűz között

5. drágakő ragyogása. a gyémánt mély tüze.

6. borban: erő, zamat.

7. nép fájdalmas gyulladás v. láz. ▸ szent antal tüze

8. vál lelkesedés, szenvedély. tűzbe jött.

9. ▸ tűz! ▸ tűzbe megy érte ▸ tűzbe teszi érte a kezét ▸ más tüzénél melegszik

[ fgr ]

tűnés innen!

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. ált. a(z alkotó) tevékenység eredménye. ez a te műved. | társadalmi, természeti erők hatásának eredménye. a véletlen műve; a sok csodálatos vízesés mind a természet műve. | bizonyos idő alatt létrejött dolog. egy pillanat műve.

2. művészi, tudományos alkotó munka eredménye. áprily összes művei; ismeretterjesztő mű.

3. nagy ipari létesítmény. vegyipari művek.

[?fgr ]

1. személyeknek, tárgyaknak, állatoknak egymás melletti v. mögötti elhelyezkedése. sorban állnak; sorba rakja a köveket. | így elhelyezkedő tárgyak, állatok összessége. | felvonuló v. harcoló katonák ilyen rendje. az első sorokban harcol. | (jelzőként) annyi, amennyi egy sorban van. öt sor szék; tíz sor kukorica.

2. összetartozó személyek összessége. elköltözik az élők sorából.

3. egymás melletti ülőhelyek sora. jegye az ötödik sorba szól.

4. írásjegyek, betűk vízszintes sora. ▸ a sorok között olvas | verssor. | vál v. sajtó írás, levél. soraidat megkaptam; ▸ e sorok írója

5. nép házsor, utca (egyik oldala). a túlsó soron. | <utcanévben:> csak egyik oldalán beépített utca. ajtósi dürer sor.

6. nép <kif-ekben:> katonai sorozás. sor alá kerül, megy.

7. ▸ végtelen sor

8. események, történések időbeli egymásutánja. ▸ sor kerül valakire sorra kerül valaki ▸ sor kerül valamire sorra kerül valami ▸ valakin, valamin van a sor soron van valaki, valami ▸ soron van valami ▸ soron levő, következő ▸ ez a világ sorja ▸ végső soron ▸ sort kerít valamire | ▸ valaminek a során

9. nép ügy, dolog, eset. ▸ hosszú sor ▸ nagy sor az nagy sora van annak

10. tárgyak, dolgok, jelenségek nagyobb mennyisége. adatok sora. | (jelzőként) ▸ egész sor egy sor egész sor nehézség. | ▸ egy sort jó sort jó sort aludt.

11. valakinek a helyzete, állapota, sorsa. jó sora van; paraszti sorban él.

[?←szer² ]

1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.

2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.

3. vmely irányba. délre [néz].

4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].

5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].

6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].

7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].

8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].

9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].

10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.

11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre jó lesz.

12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].

13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].

14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.

15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.